Ahogy az előző blogomban említettem, vasárnap ünnepeltük a szülinapomat a családommal. Előtte már napok óta gondolkodtam, mit csináljak, mert még fitness versenyző időszakomból emlékszem, milyen cirkusz ment amiatt, hogy én mit eszek, miért azt eszem, ez tök egészségtelen, azonnal hagyjam abba, nem szeretem őket, mert mást eszek, miért viszek oda saját kaját stbstb. Nem is gondolkodom tovább a megjegyzéseken, mert agyvérzést kapok tőle...

Már az, hogy diétás vagy paleo tortát kértem, az is túlszárnyalta az ingerküszöböt, hiszen most miattam nem gondolom, hogy a többiek azt esznek... na és akkor hamar el is döntöttem, hogy nem hiányzik ez a tortúra, eszem, ami van, legalább megnézzük, hogyan reagál a szervezetem erre az egészre. Amúgy is maradt még a Párom szülinapi tortájából, amire már néha rámentem volna :D

Összefoglalva az addigi eredményeket

Hozzáteszem, hogy a januári kezdés óta semmiféle csaló étkezésem nem volt, 6 hét után jött vissza az energiám a futáshoz, ment az edzés, alakultam, bár jelentősen kisebb mértékben, mint vártam volna. De kezdtem adaptálódni. Sok szempontból meglepő tapasztalatokat adott a ketogén diéta. Mást vártam, eredményesebbet, könnyebben belerázódósat. A vizeletteszt hol jelzett, hol nem, ha jelzett akkor jó volt a hangulatom, ha nem jelzett, akkor meg rossz, pedig lehet, közben simán ketózisban voltam, de ezt már sosem fogom megtudni. Több kérdés felmerült bennem, pl. izomtömeg növelés tekintetében, vagy azt nézve, miből mennyit és mit célszerű fogyasztani és rá kellett jönnöm, hogy baromira sokat kell ahhoz tanulni és tapasztalni, hogy az egyébként első blikkre tök egyszerűnek tűnő dolog működjön. Ahogy egyre inkább belemélyedtem, mindig még inkább szerteágazó kérdések merültek fel bennem, amire mostanában nem feltétlenül van időm megtalálni a választ, mert ezer más dolog is érdekel, így próbálok tök egyszerűen hozzáállni és minimálban kajálni. Amit imádok benne, hogy nincs maró éhség, ezt már ezerszer leírtam, ezért vagyok a leghálásabb ebben a diétában és csak emiatt bármikor belevágnék. Nekem nagyon egyszerűen tartható, némi hús, sok zsír. Zöldséget sem eszek, mert amúgy a kalorabazis.hu-n csekkolgatom néha a napi kajámat, és nem olyan nehéz a 20-30g szénhidrátból kifutni még az ehető ételekkel sem.

Majd írok az ételkiválasztás nehézségeiről és kérdéseiről is, amint eljutok odáig. Most is csak azért van időm írni, mert várom, hogy az IT telepítsen egy programot a gépemre, ami kell a melómhoz és addig elég ez a 15 perc leírni a tapasztalataimat.

Eljött a csalónap

Ez vasárnap volt. Onnan, hogy elterveztem és közeledett a vasárnap, egyre rosszabb volt, mert kívántam már, hogy egyek, kóstoljak, érezzek újra olyan ízeket, mint előtte. De hogy minek, azt nem tudnám elmagyarázni, csak ha már lehet, akkor együnk. Nem terveztem, hogy nagyot zabálok, csak hát otthon ez nem tervezés kérdése :D 

Reggeli

Reggel felkeltem, és edzéssel kezdődött a napom, gondoltam, akkor együnk előtte. Vagy befosok, vagy energizált leszek az edzésre. :D hálisten az utóbbi lett. Izzadtam végig mint a ló. Természetesen a Párom tortájából akartam enni egy szeletet (csokitorta, marcipán mázzal). A torta részétől két falat után kaptam hányingert, de a marcipánt letoltam - egy életem, egy halálom :D Marcipánt nem hagyunk ott, ez alapszabály :D De az tényleg ízlett. Meglepő módon különösebben nem voltam éhes, ez reggel 7-kor volt, edzettem, utána ittam egy kávét és mentünk Fehérvárra a szüleimhez.

Ebéd

A kettő közt nem akartam éhen halni szerencsére. (7 órától 12-ig) Otthon ebédre volt egy húsleves, ezt megettem tészta nélkül - feltűnésmentesen, aztán jött a második, ami sült csirkecomb volt, itt már nem volt menekülés... körettel (rizs, tepsis burgonya, rakott karfiol) és jött a torta. Diótorta, marcipánbevonat, amit ugye nem hagyunk ott, de szerencsére az unokaöcsém és az unokahúgom hamar lecsaptak a marcipán nagy részére :D 

Uzsi és vacsi

Délután már jött a szokásos cukoréhség, gondoltam, ha már lúd, legyen kövér. Amúgy nagyon nem kívántam, ettem egy csokiból egy kockát de tökre nem ízlett, ettem még egy szelet tortát, és kb. ennyi volt aznapra. Este még valami husit ettem, ha jól emlékszem. Sajnos csak a torták maradtak meg igazán a memóriámban, mert az már durva "félrelépés" volt :D 

Közérzetre, emésztőrendszer tekintetében semmi extrát nem tapasztaltam, nem volt semmi bajom, estére kezdtem kicsit felpuffadni és éreztem, hogy tele vagyok és "de utálom" ezt az érzést. Arra gondoltam, milyen jó lesz holnaptól megint normálisan...

Másnapi tapasztalatok

Másnap úgy keltem fel, mint akit agyonvertek. Edzést kellett tartanom de az ágyból felkelni sem volt kedvem/erőm. Valahol azt olvastam egyszer, hogy a hasnyálmirigy túlterhelése okozhat ilyet, hogy nem bírunk kikelni az ágyból. Ami ugye az inzulint termeli és a vércukorszint szabályozásával van összefüggésben. Gondoltam, ez a nap kuka... Nem volt napközben különösebb cukoréhségem, semmi extra kívánósságot nem tapasztaltam, visszatértam azonnal a régi jól megszokott kényelmesre és nagyon hálás voltam, hogy végre ehetem, amit akarok és ami számomra tök kellemes.

Ami rossz tapasztalat volt: 

Feljött 2,5 kg, ez szerdáig véglegesedett és nem ment lejjebb az istennek sem. Biztos sok víz meg miegymás, de azért na. Labda lett a hasam helyén, amitől kiborulok. Végre leadtam három-négy kilót, abból visszajön2,5??? Ez azért baromi csalódás volt, főleg azt tekintve, hogy azért régen ettem én ennél többet is egy családi napon, másrészt azért, mert régen ez egy-két nap alatt megoldódott és most az 5. napon, pénteken érzem azt, hogy talán megmoccant valami. Na ezzel megjött a szokásos depis szar hangulat, hogy mennyire fosul nézek ki és hányok magamtól és bár nem bántam meg, mert ez még mindig a jobbik megoldás volt, azért kiakasztott, hogy így, ennyi visszajön egy nap miatt. A teremben egy kedves kolléganőm annyit mondott: ja hát a ketó az ilyen :D Mondtam, hogy köszi a vigasztalást... A Párom nagyon cuki volt, amúgy ő imádja, amikor labda a hasam... valami nála kicsit félrement az ízlésben, de ez azért mégis nagyon sokat dobott a közérzetemen és hálás vagyok, hogy ő van mellettem és biztat :) 

A korábbi ketós indulásra jellemző undormányos migrén ismét két napig kínzott, a szokásos fullosan beállt trapéz felsőmmel együtt. Lett egy kis torokfájós, hőemelkedős napom (na jó annyira nem, mert 37,2, de azért éreztem), ezek hálisten el is múltak másnapra, ugyanez volt az elsőnél. Kis ketoflu :)  A keton csík nem mutat semmit, ettől megint feszkós vagyok, annak ellenére, hogy tudom, hogy nem mérvadó, azért mégis... ha annyira ketózisban van valaki, nem értem, miért ne mutatna semmit. A másik amit tapasztaltam és korábban is megvolt, az az elképesztő hidegrázás és fázás.

Egy futás

Vettem exo ketont hátha azzal gyorsabb lesz a visszaállás. Elindultam futni. Totál hidegrázásom volt, semmi kedvem nem volt, enerváltnak éreztem magam és a fenébe kívántam az egészet. Úgy szálltam ki az autóból, hogy valószínű vissza fogok szállni, csak akkor már sétálok kicsit, hátha. Nagyon fáztam. Utálok bármit csinálni, ha fázom. És közben tök idegesített, hogy itt szerencsétlenkedem és mikor tanulom már meg végre, hogy ha nincs kedvem, ne menjek ki futni, mert csak magamnak okozok csalódást. Elindultam, megbeszéltem magammal, hogy előbb-utóbb csak a végére érek és nem kell sietni, szép nyugisan döcögjük le a távot. Na és itt jött a jó kis tanítás: olyan jóleső kellemes lett a futás, zenét hallgattam, egész jó volt az idő is, konkrétan a végén úgy éreztem, futnék még tovább is, de nem akartam, hogy aztán abból legyen probléma, hogy túltolom és nem lesz kedvem legközelebb jönni. Úgyhogy csak fokozatosan...

Szóval ez az exo keton jól működött úgy néz ki és most edzés előtt (súlyzós előtt is) inkább abból tolok egy negyed-harmad adagot. Mert annyira drága, hogy sírva fakadok tőle :D :D 

A mai hangulat

Most tehát az 5. napnál tartunk a csalás után, a súlyomat ma már nem mértem, mert nem éreztem, hogy változott volna, talán hétfőn mérek megint, megnézzük, változik-e. 

Nem akarok többet csalni... akkor sem, ha tök kellemetlen ez társaságban. Mert amúgy az... akármit is csinálok és akárhogy állok hozzá, mert mindig téma lesz az, hogy én miért nem és mit és miért és egyáltalán. 

A képeken két étkezésem:

- tükörtojás, kolbi, sajt

- hambihús, grillsajt

Szép hosszú hétvégét Mindenkinek :) 

Dóri

Hullámheggyel kezdődött

Fontos egyáltalán tudni hogy ketózisban vagyok-e, vagy ne foglalkozzak az egésszel, csak a jó közérzettel?

Aztán jöttek az alkalmak, amitől rettegtem idáig, hogy el fog jönni.

Szemezek éppen ezért a low carb paleo irányzattal, mint hosszú távon tartható alternatívával

Most pénteken voltam a harmadik inbody mérésen

Szülinapi kilengés 

Megy a ketogén életmód. Azt eszem, ami itthon van, kísérletezgetek kajákkal, pl májjal, különböző húsfélékkel és minden oké. Ment le megint fél kg, de már nem is mérem, mert egyszerűen jól érzem magam és pont.

Hétvégén volt egy kis házibuli, ahol száraz vörösboros zero kólát ittam (ezt imádom amúgy) - ja tudom, kövezzetek meg, hogy mérgezem magam aztán, ha befejeztétek, olvassátok tovább. Másnap full ketózis, ennyire még nem lilult a ketophan tesztcsíkom sosem. Mondjuk enni nem ettem semmit. A röhej a másnap, amikor névnapi vendégségben ettem egy tonna sült halat, aztán délután egy kiló sárgarépát és kiestem ketózisból.  De nem estem kétségbe, kezdtem elölről hétfőn, két nap hullafáradtság, fejfájás, hányinger és megint sínen minden. Dolgozni tudtam, de mint akit agyonvertek olyan voltam. Ez is egy tapasztalat volt, túlvagyok rajta, megyünk tovább. 

Miket eszek? 

• Húsleves levét vedelem tűzforrón, napi 1-2x 4 dl 
• Tojás napi legalább 3, főleg reggelire 
• Valami zsíros husi, csirkecombot imádom (mondjuk az épp nem az a durván zsíros típus :D ), ma disznóhúst eszek 
• Kilószám eszem a töpörtyűt 
• Vaj önmagában és napi 3 kávéban 
• Vettem glicint is, ezt rakom a legtöbb kajába (csökkenti a glikémiás indexet)
• ezt az édességet eszem időnként, amikor megkívánom: tejföl, útifűmaghéj, mogyoróvaj, kókuszreszelék, édesítő, natúr Iso Whey Zero fehérje (nincs benne sem édesítő sem színezék semmi), glicin – nyami 

Igen, az Iso Whey Zero-ról a ketogén guruk elmondanák, hogy nem jó, de én úgy gondolom, hogy a többi zsíros cucc lassítja a felszívódását és így legalább jut be némi fehérje is, ami amúgy nem. És ez tényleg az a típus, amiben nincs színezék, édesítő meg miegymás. Én ennyit tudok ebből kihozni, az én döntésem :) 

A sajtot már nem kívánom, ez is tök érdekes, az elején kilószám ettem, most meg nem érdekel. 

A hétvégén megint nem lesz időm bevásárolni, úgyhogy marad ez a puritán módi. Ki kéne már menni a Lehel piacra májkrémért meg szalámiért, és a Békásmegyerire bélszínért, hogy csináljak tatárt, de majdmajdmajd... zöldséget egyáltalán nem eszek, nem is kívánom. Ha éhes vagyok, eszek egy csirkecombot vagy pár szem töpörtyűt, de kibírok akár 4-5-6 órát is bármilyen kaja nélkül és még edzeni is elmegyek. Pár hónapja egy hadseregnyi kajával álltam neki edzeni. Vicces... és tetszik nagyon ez a része.  

Ebbe a ketogén életmódba úgy belevágni, hogy mindent tudsz, felkészültél és akkor mehet is, nem lehet. Annyi az információ és a tanulnivaló, ami közben még az arcodba jön. Amiről azt hitted egyértelmű, az nem is annyira az. Nem nagy kunszt csak fehérjét meg zsírt enni és nem is rontod el, de közben kiderül, hogy amit Te teljesen beleillőnek véltél, az egyáltalán nem az. Lehet, hogy a ketózishoz oké, de az egészséghez nem feltétlenül. A feladat az, hogy kiderítsük, miért is. Pl egyes fórumok a túrót simán alkalmazzák, sok ketós receptben megtalálható, miközben az inzulin indexe magas, vagy pl a cukormentes mandulatej és egyáltalán a növényi tápanyagok. Más oldalon meg azt mondják nincs vele gond. Akkor mégis hol a megoldás? 

Rájössz, hogy nem minden az étrend tartása, ezt is lehet úgy megoldani, hogy az nem biztos, hogy az egészségedet szolgálja. De ki az, akire hallgass, aki tudja, hogy mi szolgálja az egészségedet? Aki a leghangosabban kiabálja az okosnak tűnő mondatokat, vagy akinek alig hallani a hangját? Hogyan juthatok releváns infokhoz, ha a kutatások is ellentmondanak egymásnak? Kinél van a tudás? Miért van az, hogy ellentmondásos forrásokból kiszűröm a számomra hihetőt, majd megkérdezem egy orvos ismerősömet, aki nevetve bólint, hogy hát ez nem is kérdés. De ha ő tudja, akkor az miért nem köztudomású. (ezesetben pl egy ásványi anyag kémiai formájáról volt szó, ami a legjobban felszívódik) 

Mi az egészség egyáltalán? Hogy jól érzed magadat? Ez csak testileg vagy lelkileg igaz? Melyik, mennyire függ attól, hogy mit eszel? 

Az egészség nem egyenlő azzal, hogy izmos vagy. Az életem egy időszakában azt gondoltam, hogy ha szépre gyúrom magam, rólam is sugározni fog az egészség, mint azokról a sportos nőkről a plakátokon. Aztán idővel rájössz, hogy az egészség csak az edzésen és a táplálkozáson múlik, meg arra is, hogy nem is biztos, hogy azok az izmos csajok olyan egészségesek, és rájössz, hogy az egész, amiben addig hittél és amiről szentül meggyőződtél, hogy igaz, mint pl. A  tömegnövelés, szálkásítás, gyúrás, versenyzés egy hülyeség... rosszabb esetben akkor, amikor már teljesen tönkrement benne az egészséged. Meg jön egy párod, aki tökre nem ebben a világban van és azt mondja, hogy a kockás has tök ronda és imádja, hogy épp húsosabb vagyok.  

Mi is a lényeg? 

A végső következtetés, hogy keresni kell, tanulni, fejlődni és nem baj, ha hibázol, meg fogod találni a számodra megfelelő utat az egészséghez. Idővel minden olyan módszerről, ami valójában nem jó, kiderül az igazság, mert érzed, tüneteid lesznek, nem vagy képes meghozni érte a kellő áldozatot, mert az túl sok. És irányt váltasz. Nálam is így jött a ketogén és egyelőre még mindig azt mondom, hogy ez az, amit kerestem, hiába a sok kétely, kérdés, egyszerűen megy, lenyugodtam, nem görcsölök rá és tökre szeretek húst hússal enni. Ha mégsem lenne jó, akkor venni fogom a jelzéseket és ennek megfelelően lépek tovább. Nincs állandóság. Rugalmasság van. És tanulás.  

Az, hogy nekem a ketogén bejött, nem jelenti azt, hogy mindenkinek ez a megfelelő út és nem is akarok erről meggyőzni senkit. De mutatok egy lehetőséget, amit esetleg érdemes lehet kipróbálni, mert legalább 1 embernek működik.  

Ugyanakkor az egészséges táplálkozás kérdése is igen nehezen megválaszolható, amikor nem tudhatjuk, melyik nézet kinek az érdeke, mire illik azt mondani hogy egészséges és ezt mivel illik magyarázni és ha már körvonalazódott bennem az, hogy kiben bízok, ki után megyek, kinek a nézetét vállalom a magaméként, akkor hol az istenben tudom megvenni az egészséges alapanyagokat és persze kiderül az is, hogy mindez egy baromi drága játék... 

Arról is volt egy jó beszélgetésem, hogy vajon én tudom-e még ösztönösen, hogy mi jó nekem, hogy mi jó a szervezetem számára? Volt egy felmérés pár éve, ahol az volt a kérdés, hogy szoktam-e reggelizni. Beírtam, hogy persze hogy szoktam, 20 éve ezt verik belém minden iskolában és képzésen... és ez alapján kapok egy étrendet, amiben van reggeli, holott, ha visszagondolok, gyerekkoromban utáltam reggelizni, soha nem is kívántam, csak belém tömték. És nézd csak, nem reggelizek egyik nap és nem akarok 2 óránként éhen pusztulni. Talán akkor mégsem kéne...  

Jövő héten folytatom :)

Olybá tűnhet, hogy az előző heteket végignyávogtam és bizonytalankodtam, ami bizony nem a véletlen műve, valóban így is éreztem. Az első hét magabiztossága a másodikra köddé vált, és ez a köd egyre sűrűbb lett, mígnem a múlt hétre viszonylag kifogyott a habzsidőzsi készlet és az étkezéseim tartalma leszűkült arra, ami itthon volt éppen. A sajtot, amit egészen addig kívántam, már nem kívántam, a szalámik elfogytak, kb. tojás, húsok, töpörtyű maradtak itthon és így aztán nem görcsöltem túl ezt a "változatosan együnk" dolgot, meg hogy odafigyeljek, hogy jujj mindenből eleget. Leszartam.

A munkámban is sok változás következett be, elkezdtek a felhők gyűlni a fejem felett, de nálam tényleg igaz a "teher alatt nő a pálma" mondás. Ha kezd nyomni a dolog, akkor pörgök igazán fel, ami a stressz szintemre és a környezetemre nincs jó hatással, a munkámra már annál inkább. Tehát pörgök mint a propeller, feladatokat veszek át, tanulom, csinálom, haladok, ezerfele mászkálok közben és nagyjából időm sincs azzal foglalkozni, hogy hány szeletet vágjak a szalámiból. Eszem, amit találok és tudom, hogy ketós :) 

És pontosan a fentiek miatt nem is tudtam a héten nagyon posztolgatni és bloggolni. és most is inkább kutyafuttában gyorsan, mert már nagyon nem itt kéne ülnöm, de a hétvgém is fullon és mindenképp szeretném ezt megmutatni Nektek.

Eljött a visszamérés napja.

Egyébként a héten éreztem is, hogy úgy nincs olyan hasam... Erről mindig tudom, hogy fogytam, ott látszik meg érződik igazán. Azt illetően mit és mit nem lehet enni és mit mikor kéne, kialakult egy szisztéma, aminek a fele abból áll, hogy "nem érdekel, hogyan kéne", a másik fele meg abból, hogy "oké az megy és nyomom és figyelek rá". Így pl. maradok annál, hogy egész nap eszem. Bár ez csökkent kb. 3-ra. Nem tudom/akarom megoldani sem a reggeli sem a vacsora kihagyását, mindegyiknek megvan az oka, ezek nélkül befeszülök, amire nincs szükségem. Megtartottam a cukormentes mandulatejet, hiába toxinok és miegymás, ez habosodik a cappuccinomhoz, amihez ragaszkodom. Egyébként felesben kókusztej is megy, így aztán na jó... feleztem a mandulatejet. 

Egyébként olyan szempontból változott az összetétele a kajáimnak, hogy szerintem számolatlanul is de több zsírt veszek magamhoz, mert mindig belekanalazok a vajba, ha nem tudok főtt kaját enni, akkor inkább pár szem töpörtyűt nyomok be és hasonlók. A kávéba is mindig teszek vajat. Kalóriát egyáltalán nem számolok.

Vettem egyébként glicint, amit édesítőnek használnak sokan, akik ketóznak. Hát... én nem tudom, hogy ők ettek e már édeset, nekem egyáltalán nem az, így viszont kihasználva a vércukorszint csökkentő hatását, inkább fogyasztom az édesítő mellé a kávéba. Biztos, ami biztos. Lehet, hogy hülyeség, de nekem a cappuccino úgy nem elég édes és slussz. 

A futás ugyanúgy nem megy, de ebben már az időjárást is okolom. Mindenesetre nem zavar, majd visszajön ez idővel.

Vettem 3 csomag NAT ketont.

Ezzel sem megy a futás, de jó pirosra pisilem a ketophan tesztcsíkot :D (bár még mindig nem a hupililára, csak a középsőre). Amikor úgy látom, hogy valami (egyébként sokszor számomra érthetetlen) okból kifolyólag nem színeződik a tesztcsík, akkor iszom a ketonos cuccból. Első alkalommal benyomtam egy egészet reggel, na még éjjel sem aludtam kb. semmit, de a sportteljesítményem nem változott. Inkább szellemileg frissültem fel és (nyilván másokat) idegesítően pörögtem. Ilyenkor kiakadok mert az agyam pörgését nem éri utol a testem (meg a laptopom :D) és tök mérges leszek magamra, azt hiszem nálam mindig ez a legfőbb stresszforrás :D

Akkor nézzük a lényeget, mert már megint elpofázom az időt...

INbody méréssel mérek havonta vissza. Még egyetemen használtuk először és azóta is imádom. Nemsokára a BioTechUSA-hoz is lehet jönni mérni, már alig várom... 

Az eredmények lényegi része:

A zsigeri zsír ponton teljesen kiakadtam januárban, mert bár nem ettem valami szépen az elmúlt évben (párkapcsolat áldásos hatásai, amikor a Párodnak semmi köze a fitnesshez :D), de ez durván érintett, 30 körül volt az előző években, teljesen stabilan. A változás is ledöbbentett februárra. Nem mondom, hogy az Inbody 100% biztos mérőeszköz, a tendencia viszont egyértelmű és nagyon örülök is neki. A laborom is tökéletes lett, erről már a múltkor írtam. 

Szóval jelenleg elégedett vagyok a helyzettel a korábbi hisztik ellenére és folytatom így, hogy nagyban a megérzéseimre. A hétvégn kissé szétcsapom magam lazításképpen, úgyhogy jövő héten valószínű ennek hatásairól fogok írni :D

Bocsi, analfabéta vagyok itt a rendszerhez, csak így tudom beilleszteni, de talán így normálisan látszik is :)

még infonak: heti 3 erősítő (otthoni, másfél órás) edzésem van és 2-3 futás. 

és bocsi az esetleges hibákért, nincs időm visszaolvasni de amint lesz, javítok mindent. Jó hétvégét Mindenkinek :)

Hozzáteszem, hogy az első hetek bizonytalansága és csalódása jobbára annak tudható be, hogy mást vártam. Gyorsabb, hatékonyabb fogyást, meglepetésszerűen leolvadó zsírpárnákat és ennek tudatában sem rossz az eredmény, csak a várakozásaimat erőteljesen befolyásolta a ketogén étrendet körülvevő (ebből a szempontból) rossz marketing. 

Kövess Facebook oldalamon 

Itt találod a YouTube csatornámat 

Itt is megtalálsz, a BioTechUSA Szakértő csapatában 

 Amikor az ember először hall a ketogén diétáról, akkor általában olyan impulzusokkal találkozik (amikre nyitott), mint pl. “olvadnak a kilók”, “elképesztő fogyások”, “azonnal beindult” és társai. Ez persze motiváló, főleg instán vannak ezerszám olyan képek, ahol előtte-utána fotókkal bizonyítják az eredményességet. Aki így áll hozzá, valószínű csalódni fog, mert bár könnyűnek látszik húst zsírral enni, könnyű eltévedni is, mert katasztrófa, mennyi rossz tanácsadó van és olyan receptek, amitől az én tanuló hajam is égnek áll. Még én sem mondanám, hogy 100%-ig biztos vagyok mindenben, pedig azért van elég sok tapasztalatom a táplálkozással kapcsolatban, lévén már a hibák többségén - amiket pl a fitnesz versenyzés során szinte mindent elkövettem - túl vagyok.  

Ráadásul, ahogy egyre jobban belemélyedsz a ketogén világba, rájössz, hogy mennyiféle irányzat van itt is, mennyi irányban érdemes tudásra szert tenni és mennyire nehéz úgy jól belőni a kaját, hogy abban valóban minden fontos ásványi anyag, nyomelem és társaik is meglegyenek. Erről lehet írtam már múlt héten, de a döbbenetem még mindig tart. Mert lehet kilószám szalonnán élni és sok helyen ezt is sugallják, de két rossz tapasztalatod lehet: nem fogsz fogyni és különböző tüneteid lesznek a tápanyagok hiánya miatt és persze ráfogod rögtön, hogy a diéta a ludas meg hogy szénhidrát nélkül nem lehet élni. 

Olvastam a Keto természetesen könyvben, hogy a teljes adaptáció inkább hónapokban mérhető, mintsem hetekben. Addig meg még van időm bőven. Úgy gondolom, legalább 3 hónapig nyomom és kísérletezek, de az sem baj, ha abba sem hagyom, mert amúgy tetszik ez a dolog, csak kérdés, hogy a karantén utáni nyitásban a normál társadalmi életbe hogyan tudom belepasszintani. Mert itthon még elhülyéskedek  magamban, voltunk szülinapozni is, ott sem volt gond, vittem a pörimet, és nem igényeltem a chispet, csokit, semmit. De, amikor hazamegyek a szüleimhez, vajon mikor pattan ki a “Miért eszel mást már megint?” sztori, mint a versenyzés idején? Bár Anyukám egyébként rettentő türelmes és figyelmes, azért mindig elmagyarázza, hogy miért vagyok hülye most épp? 

Az elmúlt hét tapasztalatai: 

• Fogyás nem ment tovább, maradt a kezdeti 2 kg, és ahhoz képest, hogy szerintem baromi sokat eszek így is és az étvágyam töretlen, ez tökjó szerintem (most épp az étvágy és éhség kapcsolatáról kutatgatok ) 
• A futás még mindig nem megy, az erősítés úgy, ahogy adott körülmények között lehet, tolom 
• A hét legnagyobb meglepetése, hogy lövettem egy piercinget. Rettegtem, hogy hetekig szenvedek majd a gyulladással, mint ahogy a fülbevalóknál szoktam, de semmi sem történt. Nincs gyulladás. Nincs semmi, picit fáj, ha rosszul mozdulok. Tegnap lőtték, ma edzettem, egy gyakorlatot hagytam ki (törzsforgatás haspréssel), amúgy végigtoltam és holnap leviszem futni is mert a világon semmi baja. Fújogatom fertőtlenítő sprayvel és ennyi, de általában is mondhatom, hogy a sebek jobban gyógyulnak. Persze lehet, bedurran, de kíváncsi vagyok rá :) 
• Ja igen, voltam vérvételen, teljesen hibátlan a vérképem. A koleszterinem, az ásványi anyagok, a minden érték hibátlan. Ahhoz képest, hogy 3 hete húson, tojáson, töpörtyűn, sajton élek, szerintem ez jó jel.  

• Az időszakos böjt nem megy. Próbálom, igyekszem, de ha este nem eszek, reggel kelek éhhalál küszöbén, ha reggel nem eszek, este abbahagyom simán a kajálást, de reggel megint meghalok éhen és azt elképzelni sem tudom, hogy 6 előtt abbahagyjam a kajálást, mert már ha 6-kor abbahagyom is, 10-kor kopog a szemem. Erre szoktatnom kell még magam, majd alakul. Befolyásolja a dolgot, hogy reggel edzem és félek az éhgyomros edzéstől, mert hiába csináltam már ezerszer és versenyeknél is úgy készültem, utána iszonyat étvágyam lesz. 
• Az édesítőkkel problémáim vannak. Nagyon nehezen szakadok le róla és ha le is szakadok, könnyen visszatévelyedek. Keresem a választ, hogy ez pszichés, akarathiány, gyengeség, vagy valaminek a hiánya vagy nem megfelelő működése bennem, vagy egyszerűen a cukorfüggőség ragaszkodása. Stevia-eritrit keverékét használom, 4:1-ben édesítőt, ami elvileg természetes, de néha lecsusszan cukormentes üdítő, talán azt kéne elengedni teljesen. Ezen is igyekszem dolgozni.  
  
  

Azt is látod a képeken és arról is olvasol, hogy sokan zsírt zsírral esznek és vajat kanállal és töpörtyűt nasiznak, szalonnát szalonnával és mennyire jó ez az egész, hogy ezekből kilószám lehet enni. Én is bevásároltam tonnányi húst és zsíros cumókat, tejszint, vajat, aztán ahogy ment az idő, rájöttem, hogy nekem valószínű a töredéke is elég, hogy kalóriában jó helyen legyek. Úgyhogy lassan elkezdtem kihúzni a dolgokat a listából, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a kalóriadeficit itt is ugyanolyan fontos, mint más diétánál, ha fogyni szeretnék. Hogy a túlzott zsírbevitel itt is lerakódik, fehérjéből sem mindegy minden, mert figyelni kell, hogy mikor jöjjön a kollagén típusú, jó, ha néha nyers, jó, ha belsőségeket is eszünk (ez még nem megy) és máris ott tartok, hogy folyton figyelni kell mikor, mit és mennyit... Aztán ebből persze pár nap után elegem van, mert nem akarok erre figyelni, szerintem az nem normális, hogy valaki úgy éli az életét, hogy állandóan számol és méreget, nem is mindig megoldható és pszichésen bekattansz tőle, volt már ehhez szerencsém, elég volt. Úgyhogy most újra a megérzéseimet és a jeleket figyelem. Igyekszem odafigyelni, hogy mit, de mindig csak ha igazán éhes vagyok és jólesik. Nézzük, milyen eredménye lesz. Persze még mindig a ketogénnél tartunk. És elkezdtem a carnivore irányba kacsintgatni, erről írok majd :) 

Na igen, szóval azzal kezdtem, hogy első blikkre mindenki fogy és boldog, aztán elkezded meglátni azokat is, hogy “hm, nekem nem indul be” meg “rosszul vagyok tőle” stb. És akkor azt gondolod, hogy ezek bénák, biztos rosszul csinálják (ami amúgy meg is eshet, kiindulva egy-két receptes oldalból), de amikor nálad sem szárnyal úgy az eredmény, ahogy vártad, pedig 98%-osan tuti tartod az előírtakat és utánaszámolva sincs több mint 20g szénhidrát a nap során, akkor elgondolkozol, hogy ezt talán mégsem olyan egyszerű jól csinálni vagy mégsem ez az, ami passzol hozzád. Épp tegnap beszélgettünk a főnökömmel arról, hogy mindig vannak, akik guruként beleállnak egy-egy módszerbe, de sosem lesz egyik sem a mindenki számára tökéletes. Van, akihez jobban passzol, máshoz meg egyáltalán nem. Ugyanígy a tanácsadásoknál. Elmesélhetem az elméletet, hogy nekem mi vált be, mi nem, de mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy mi az, ami számára beválik, az ő életviteléhez, szokásaihoz passzol. Egy szokásból kilépni nem csak, hogy elég nehéz (bár megoldható), de kérdés, hogy megéri-e és fenntartható-e hosszú távon. Vajon mi kell ahhoz, hogy valakiben meglegyen a kellő erő, energia, elszántság? Vajon kis lépésekkel célszerű váltani vagy egyből elvágni a kötelet és ugrani? Vajon ki tudja a megoldást, kihez forduljak és mit higgyek el? Főleg a mai világban, ahol mindenki okos és mindenhez is ért... Nehéz kérdés és ezért nehéz is válaszolni, ha valaki kérdez arról, hogy hatékony-e, amit csinálok? Milyen szempontból? Tartható, fenntartható az biztos, sok az érv mellette, de sok az ellenérv is. Sok kutatás alátámasztja, ugyanennyi cáfolja. A döntés az enyém. A kitartás az enyém. A tapasztalat az enyém és a felelősség is az enyém. Én pedig szívesen megosztom, és innentől a Tiéd a választás, hogy mit teszel el belőle.

Nos, hogy miket eszek? 

• Tojásrántotta 
• Húsleves (saját készítés, 6 órás főzés) 
• Húslevesből húsok 
• Csirkecomb 
• Minden héten veszünk valami új húst a piacon, hogy kipróbáljuk, múlt héten birkahusit vettünk (bárcsak meg bírnám jegyezni, mi volt pontosan) abból pörköltet csináltam 
• A héten csináltunk tatárbeefsteak-et, magában ettem, isteni volt 
• Sajtokat (ezt le kéne raknom) 
• Ha nagyon édességre vágyom akkor édesítős tejfölt eszek 
• Kávé vajjal vagy tejszínnel 
• Habcsók (a tatárból maradt tojásfehérje felverve és édesítővel kisütve) 
• Szomor szürkemarha virsli 
• Szomor szürkemarha és bivaly szalámi  
• Zöldségeket, növényeket minimálizáltam, de nem is hiányoznak, ugyanígy a tejtermékek többsége, tulajdonképp gyerekkoromban is utáltam ezeket

Figyelem, hogy mik után érzem magam éhesnek, mik után vagyok jóllakott. Folytatom jövő héten!

Kövess Facebook oldalamon 

Itt találod a YouTube csatornámat 

Itt is megtalálsz, a BioTechUSA Szakértő csapatában