Ahogy az előző blogomban említettem, vasárnap ünnepeltük a szülinapomat a családommal. Előtte már napok óta gondolkodtam, mit csináljak, mert még fitness versenyző időszakomból emlékszem, milyen cirkusz ment amiatt, hogy én mit eszek, miért azt eszem, ez tök egészségtelen, azonnal hagyjam abba, nem szeretem őket, mert mást eszek, miért viszek oda saját kaját stbstb. Nem is gondolkodom tovább a megjegyzéseken, mert agyvérzést kapok tőle...

Már az, hogy diétás vagy paleo tortát kértem, az is túlszárnyalta az ingerküszöböt, hiszen most miattam nem gondolom, hogy a többiek azt esznek... na és akkor hamar el is döntöttem, hogy nem hiányzik ez a tortúra, eszem, ami van, legalább megnézzük, hogyan reagál a szervezetem erre az egészre. Amúgy is maradt még a Párom szülinapi tortájából, amire már néha rámentem volna :D

Összefoglalva az addigi eredményeket

Hozzáteszem, hogy a januári kezdés óta semmiféle csaló étkezésem nem volt, 6 hét után jött vissza az energiám a futáshoz, ment az edzés, alakultam, bár jelentősen kisebb mértékben, mint vártam volna. De kezdtem adaptálódni. Sok szempontból meglepő tapasztalatokat adott a ketogén diéta. Mást vártam, eredményesebbet, könnyebben belerázódósat. A vizeletteszt hol jelzett, hol nem, ha jelzett akkor jó volt a hangulatom, ha nem jelzett, akkor meg rossz, pedig lehet, közben simán ketózisban voltam, de ezt már sosem fogom megtudni. Több kérdés felmerült bennem, pl. izomtömeg növelés tekintetében, vagy azt nézve, miből mennyit és mit célszerű fogyasztani és rá kellett jönnöm, hogy baromira sokat kell ahhoz tanulni és tapasztalni, hogy az egyébként első blikkre tök egyszerűnek tűnő dolog működjön. Ahogy egyre inkább belemélyedtem, mindig még inkább szerteágazó kérdések merültek fel bennem, amire mostanában nem feltétlenül van időm megtalálni a választ, mert ezer más dolog is érdekel, így próbálok tök egyszerűen hozzáállni és minimálban kajálni. Amit imádok benne, hogy nincs maró éhség, ezt már ezerszer leírtam, ezért vagyok a leghálásabb ebben a diétában és csak emiatt bármikor belevágnék. Nekem nagyon egyszerűen tartható, némi hús, sok zsír. Zöldséget sem eszek, mert amúgy a kalorabazis.hu-n csekkolgatom néha a napi kajámat, és nem olyan nehéz a 20-30g szénhidrátból kifutni még az ehető ételekkel sem.

Majd írok az ételkiválasztás nehézségeiről és kérdéseiről is, amint eljutok odáig. Most is csak azért van időm írni, mert várom, hogy az IT telepítsen egy programot a gépemre, ami kell a melómhoz és addig elég ez a 15 perc leírni a tapasztalataimat.

Eljött a csalónap

Ez vasárnap volt. Onnan, hogy elterveztem és közeledett a vasárnap, egyre rosszabb volt, mert kívántam már, hogy egyek, kóstoljak, érezzek újra olyan ízeket, mint előtte. De hogy minek, azt nem tudnám elmagyarázni, csak ha már lehet, akkor együnk. Nem terveztem, hogy nagyot zabálok, csak hát otthon ez nem tervezés kérdése :D 

Reggeli

Reggel felkeltem, és edzéssel kezdődött a napom, gondoltam, akkor együnk előtte. Vagy befosok, vagy energizált leszek az edzésre. :D hálisten az utóbbi lett. Izzadtam végig mint a ló. Természetesen a Párom tortájából akartam enni egy szeletet (csokitorta, marcipán mázzal). A torta részétől két falat után kaptam hányingert, de a marcipánt letoltam - egy életem, egy halálom :D Marcipánt nem hagyunk ott, ez alapszabály :D De az tényleg ízlett. Meglepő módon különösebben nem voltam éhes, ez reggel 7-kor volt, edzettem, utána ittam egy kávét és mentünk Fehérvárra a szüleimhez.

Ebéd

A kettő közt nem akartam éhen halni szerencsére. (7 órától 12-ig) Otthon ebédre volt egy húsleves, ezt megettem tészta nélkül - feltűnésmentesen, aztán jött a második, ami sült csirkecomb volt, itt már nem volt menekülés... körettel (rizs, tepsis burgonya, rakott karfiol) és jött a torta. Diótorta, marcipánbevonat, amit ugye nem hagyunk ott, de szerencsére az unokaöcsém és az unokahúgom hamar lecsaptak a marcipán nagy részére :D 

Uzsi és vacsi

Délután már jött a szokásos cukoréhség, gondoltam, ha már lúd, legyen kövér. Amúgy nagyon nem kívántam, ettem egy csokiból egy kockát de tökre nem ízlett, ettem még egy szelet tortát, és kb. ennyi volt aznapra. Este még valami husit ettem, ha jól emlékszem. Sajnos csak a torták maradtak meg igazán a memóriámban, mert az már durva "félrelépés" volt :D 

Közérzetre, emésztőrendszer tekintetében semmi extrát nem tapasztaltam, nem volt semmi bajom, estére kezdtem kicsit felpuffadni és éreztem, hogy tele vagyok és "de utálom" ezt az érzést. Arra gondoltam, milyen jó lesz holnaptól megint normálisan...

Másnapi tapasztalatok

Másnap úgy keltem fel, mint akit agyonvertek. Edzést kellett tartanom de az ágyból felkelni sem volt kedvem/erőm. Valahol azt olvastam egyszer, hogy a hasnyálmirigy túlterhelése okozhat ilyet, hogy nem bírunk kikelni az ágyból. Ami ugye az inzulint termeli és a vércukorszint szabályozásával van összefüggésben. Gondoltam, ez a nap kuka... Nem volt napközben különösebb cukoréhségem, semmi extra kívánósságot nem tapasztaltam, visszatértam azonnal a régi jól megszokott kényelmesre és nagyon hálás voltam, hogy végre ehetem, amit akarok és ami számomra tök kellemes.

Ami rossz tapasztalat volt: 

Feljött 2,5 kg, ez szerdáig véglegesedett és nem ment lejjebb az istennek sem. Biztos sok víz meg miegymás, de azért na. Labda lett a hasam helyén, amitől kiborulok. Végre leadtam három-négy kilót, abból visszajön2,5??? Ez azért baromi csalódás volt, főleg azt tekintve, hogy azért régen ettem én ennél többet is egy családi napon, másrészt azért, mert régen ez egy-két nap alatt megoldódott és most az 5. napon, pénteken érzem azt, hogy talán megmoccant valami. Na ezzel megjött a szokásos depis szar hangulat, hogy mennyire fosul nézek ki és hányok magamtól és bár nem bántam meg, mert ez még mindig a jobbik megoldás volt, azért kiakasztott, hogy így, ennyi visszajön egy nap miatt. A teremben egy kedves kolléganőm annyit mondott: ja hát a ketó az ilyen :D Mondtam, hogy köszi a vigasztalást... A Párom nagyon cuki volt, amúgy ő imádja, amikor labda a hasam... valami nála kicsit félrement az ízlésben, de ez azért mégis nagyon sokat dobott a közérzetemen és hálás vagyok, hogy ő van mellettem és biztat :) 

A korábbi ketós indulásra jellemző undormányos migrén ismét két napig kínzott, a szokásos fullosan beállt trapéz felsőmmel együtt. Lett egy kis torokfájós, hőemelkedős napom (na jó annyira nem, mert 37,2, de azért éreztem), ezek hálisten el is múltak másnapra, ugyanez volt az elsőnél. Kis ketoflu :)  A keton csík nem mutat semmit, ettől megint feszkós vagyok, annak ellenére, hogy tudom, hogy nem mérvadó, azért mégis... ha annyira ketózisban van valaki, nem értem, miért ne mutatna semmit. A másik amit tapasztaltam és korábban is megvolt, az az elképesztő hidegrázás és fázás.

Egy futás

Vettem exo ketont hátha azzal gyorsabb lesz a visszaállás. Elindultam futni. Totál hidegrázásom volt, semmi kedvem nem volt, enerváltnak éreztem magam és a fenébe kívántam az egészet. Úgy szálltam ki az autóból, hogy valószínű vissza fogok szállni, csak akkor már sétálok kicsit, hátha. Nagyon fáztam. Utálok bármit csinálni, ha fázom. És közben tök idegesített, hogy itt szerencsétlenkedem és mikor tanulom már meg végre, hogy ha nincs kedvem, ne menjek ki futni, mert csak magamnak okozok csalódást. Elindultam, megbeszéltem magammal, hogy előbb-utóbb csak a végére érek és nem kell sietni, szép nyugisan döcögjük le a távot. Na és itt jött a jó kis tanítás: olyan jóleső kellemes lett a futás, zenét hallgattam, egész jó volt az idő is, konkrétan a végén úgy éreztem, futnék még tovább is, de nem akartam, hogy aztán abból legyen probléma, hogy túltolom és nem lesz kedvem legközelebb jönni. Úgyhogy csak fokozatosan...

Szóval ez az exo keton jól működött úgy néz ki és most edzés előtt (súlyzós előtt is) inkább abból tolok egy negyed-harmad adagot. Mert annyira drága, hogy sírva fakadok tőle :D :D 

A mai hangulat

Most tehát az 5. napnál tartunk a csalás után, a súlyomat ma már nem mértem, mert nem éreztem, hogy változott volna, talán hétfőn mérek megint, megnézzük, változik-e. 

Nem akarok többet csalni... akkor sem, ha tök kellemetlen ez társaságban. Mert amúgy az... akármit is csinálok és akárhogy állok hozzá, mert mindig téma lesz az, hogy én miért nem és mit és miért és egyáltalán. 

A képeken két étkezésem:

- tükörtojás, kolbi, sajt

- hambihús, grillsajt

Szép hosszú hétvégét Mindenkinek :) 

Dóri