Megy a ketogén életmód. Azt eszem, ami itthon van, kísérletezgetek kajákkal, pl májjal, különböző húsfélékkel és minden oké. Ment le megint fél kg, de már nem is mérem, mert egyszerűen jól érzem magam és pont.

Hétvégén volt egy kis házibuli, ahol száraz vörösboros zero kólát ittam (ezt imádom amúgy) - ja tudom, kövezzetek meg, hogy mérgezem magam aztán, ha befejeztétek, olvassátok tovább. Másnap full ketózis, ennyire még nem lilult a ketophan tesztcsíkom sosem. Mondjuk enni nem ettem semmit. A röhej a másnap, amikor névnapi vendégségben ettem egy tonna sült halat, aztán délután egy kiló sárgarépát és kiestem ketózisból.  De nem estem kétségbe, kezdtem elölről hétfőn, két nap hullafáradtság, fejfájás, hányinger és megint sínen minden. Dolgozni tudtam, de mint akit agyonvertek olyan voltam. Ez is egy tapasztalat volt, túlvagyok rajta, megyünk tovább. 

Miket eszek? 

• Húsleves levét vedelem tűzforrón, napi 1-2x 4 dl 
• Tojás napi legalább 3, főleg reggelire 
• Valami zsíros husi, csirkecombot imádom (mondjuk az épp nem az a durván zsíros típus :D ), ma disznóhúst eszek 
• Kilószám eszem a töpörtyűt 
• Vaj önmagában és napi 3 kávéban 
• Vettem glicint is, ezt rakom a legtöbb kajába (csökkenti a glikémiás indexet)
• ezt az édességet eszem időnként, amikor megkívánom: tejföl, útifűmaghéj, mogyoróvaj, kókuszreszelék, édesítő, natúr Iso Whey Zero fehérje (nincs benne sem édesítő sem színezék semmi), glicin – nyami 

Igen, az Iso Whey Zero-ról a ketogén guruk elmondanák, hogy nem jó, de én úgy gondolom, hogy a többi zsíros cucc lassítja a felszívódását és így legalább jut be némi fehérje is, ami amúgy nem. És ez tényleg az a típus, amiben nincs színezék, édesítő meg miegymás. Én ennyit tudok ebből kihozni, az én döntésem :) 

A sajtot már nem kívánom, ez is tök érdekes, az elején kilószám ettem, most meg nem érdekel. 

A hétvégén megint nem lesz időm bevásárolni, úgyhogy marad ez a puritán módi. Ki kéne már menni a Lehel piacra májkrémért meg szalámiért, és a Békásmegyerire bélszínért, hogy csináljak tatárt, de majdmajdmajd... zöldséget egyáltalán nem eszek, nem is kívánom. Ha éhes vagyok, eszek egy csirkecombot vagy pár szem töpörtyűt, de kibírok akár 4-5-6 órát is bármilyen kaja nélkül és még edzeni is elmegyek. Pár hónapja egy hadseregnyi kajával álltam neki edzeni. Vicces... és tetszik nagyon ez a része.  

Ebbe a ketogén életmódba úgy belevágni, hogy mindent tudsz, felkészültél és akkor mehet is, nem lehet. Annyi az információ és a tanulnivaló, ami közben még az arcodba jön. Amiről azt hitted egyértelmű, az nem is annyira az. Nem nagy kunszt csak fehérjét meg zsírt enni és nem is rontod el, de közben kiderül, hogy amit Te teljesen beleillőnek véltél, az egyáltalán nem az. Lehet, hogy a ketózishoz oké, de az egészséghez nem feltétlenül. A feladat az, hogy kiderítsük, miért is. Pl egyes fórumok a túrót simán alkalmazzák, sok ketós receptben megtalálható, miközben az inzulin indexe magas, vagy pl a cukormentes mandulatej és egyáltalán a növényi tápanyagok. Más oldalon meg azt mondják nincs vele gond. Akkor mégis hol a megoldás? 

Rájössz, hogy nem minden az étrend tartása, ezt is lehet úgy megoldani, hogy az nem biztos, hogy az egészségedet szolgálja. De ki az, akire hallgass, aki tudja, hogy mi szolgálja az egészségedet? Aki a leghangosabban kiabálja az okosnak tűnő mondatokat, vagy akinek alig hallani a hangját? Hogyan juthatok releváns infokhoz, ha a kutatások is ellentmondanak egymásnak? Kinél van a tudás? Miért van az, hogy ellentmondásos forrásokból kiszűröm a számomra hihetőt, majd megkérdezem egy orvos ismerősömet, aki nevetve bólint, hogy hát ez nem is kérdés. De ha ő tudja, akkor az miért nem köztudomású. (ezesetben pl egy ásványi anyag kémiai formájáról volt szó, ami a legjobban felszívódik) 

Mi az egészség egyáltalán? Hogy jól érzed magadat? Ez csak testileg vagy lelkileg igaz? Melyik, mennyire függ attól, hogy mit eszel? 

Az egészség nem egyenlő azzal, hogy izmos vagy. Az életem egy időszakában azt gondoltam, hogy ha szépre gyúrom magam, rólam is sugározni fog az egészség, mint azokról a sportos nőkről a plakátokon. Aztán idővel rájössz, hogy az egészség csak az edzésen és a táplálkozáson múlik, meg arra is, hogy nem is biztos, hogy azok az izmos csajok olyan egészségesek, és rájössz, hogy az egész, amiben addig hittél és amiről szentül meggyőződtél, hogy igaz, mint pl. A  tömegnövelés, szálkásítás, gyúrás, versenyzés egy hülyeség... rosszabb esetben akkor, amikor már teljesen tönkrement benne az egészséged. Meg jön egy párod, aki tökre nem ebben a világban van és azt mondja, hogy a kockás has tök ronda és imádja, hogy épp húsosabb vagyok.  

Mi is a lényeg? 

A végső következtetés, hogy keresni kell, tanulni, fejlődni és nem baj, ha hibázol, meg fogod találni a számodra megfelelő utat az egészséghez. Idővel minden olyan módszerről, ami valójában nem jó, kiderül az igazság, mert érzed, tüneteid lesznek, nem vagy képes meghozni érte a kellő áldozatot, mert az túl sok. És irányt váltasz. Nálam is így jött a ketogén és egyelőre még mindig azt mondom, hogy ez az, amit kerestem, hiába a sok kétely, kérdés, egyszerűen megy, lenyugodtam, nem görcsölök rá és tökre szeretek húst hússal enni. Ha mégsem lenne jó, akkor venni fogom a jelzéseket és ennek megfelelően lépek tovább. Nincs állandóság. Rugalmasság van. És tanulás.  

Az, hogy nekem a ketogén bejött, nem jelenti azt, hogy mindenkinek ez a megfelelő út és nem is akarok erről meggyőzni senkit. De mutatok egy lehetőséget, amit esetleg érdemes lehet kipróbálni, mert legalább 1 embernek működik.  

Ugyanakkor az egészséges táplálkozás kérdése is igen nehezen megválaszolható, amikor nem tudhatjuk, melyik nézet kinek az érdeke, mire illik azt mondani hogy egészséges és ezt mivel illik magyarázni és ha már körvonalazódott bennem az, hogy kiben bízok, ki után megyek, kinek a nézetét vállalom a magaméként, akkor hol az istenben tudom megvenni az egészséges alapanyagokat és persze kiderül az is, hogy mindez egy baromi drága játék... 

Arról is volt egy jó beszélgetésem, hogy vajon én tudom-e még ösztönösen, hogy mi jó nekem, hogy mi jó a szervezetem számára? Volt egy felmérés pár éve, ahol az volt a kérdés, hogy szoktam-e reggelizni. Beírtam, hogy persze hogy szoktam, 20 éve ezt verik belém minden iskolában és képzésen... és ez alapján kapok egy étrendet, amiben van reggeli, holott, ha visszagondolok, gyerekkoromban utáltam reggelizni, soha nem is kívántam, csak belém tömték. És nézd csak, nem reggelizek egyik nap és nem akarok 2 óránként éhen pusztulni. Talán akkor mégsem kéne...  

Jövő héten folytatom :)