Jól sikerült az előző Inbody mérés, letisztult az étkezés, kezdtem jól érezni magamat. Végre sikerült olyat futnom, amit már értékelhetőnek gondoltam, sokan kezdték észrevenni, hogy fogytam, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ami nagyon feltöltött, de valahol mégis azt éreztem, hogy nincs sínen a dolog.

Amikor jó volt a hangulat és minden sínen volt, addig egy cseppet sem érdekelt, hogy a ketophan tesztcsík nem mutat semmit. Magabiztos voltam, hogy jól eszek, jól ment a munka, minden jól ment. Sokat olvastam arról, hogy az csak az elején számít, hogy elszíneződik a tesztcsík, utána már nem, hiszen ez csak a feleslegesen kiürülő ketontesteket mutatja. Bár ez nem kristálytiszta, hogy hogy nem lesz felesleg, hogy tudja a szervezet pontosan azt a mennyiséget termelni, amit én elhasználok.

Amikor azonban bizonytalan vagyok magamban, akkor minden számít, akkor nem megy a munka sem úgy, akkor zavar, hogy nem mutat a tesztcsík és keresem a hibát, hol ronthattam el, hogy valami nem stimmel. Akkor úgy látom, híztam és vizesedek és nem jó. 

Ahogy a konditermi edzésekhez visszatértem, éreztem, hogy nem stimmel valami. Bár nem voltak túlzottan kemények az edzések, azért mégis másképpen voltak megterhelők, mint az itthoni saját testúlyosok. A súlyzós edzés vércukorszint növelő hatású, tehát simán kiesel ketózisból. Nekem ez sem tiszta, hogy néha arról van szó, hogy napok, míg valaki ketózisban lesz, máskor azt hallom, hogy a szervezet folyamtosan termel ketontesteket is, tehát az arányuk más csupán az étkezéstől függően. Több helyen olvastam, hogy a súlyzós edzéshez kell exo keton (keton turmixnak hívnám, amivel ketonokat viszel be), de én nem akarok ilyen jellegű külső segítséget bevinni (bár próbáltam, hogy kipróbáljam), de azt gondolom, ha ez természetes módon nem működik, akkor az  nem az én megoldásom.

Ami biztos, hogy én úgy érzem, nem vagyok ketózisban, annak ellenére, hogy nem eszek szénhidrátot. (és néha még mindig meglepődöm, milyen kajákban VAN egyébként szénhidrát, amiben egyáltalán nem gondolnám)  Egy alkalommal előfordult, hogy "berépáztam" :D erről már múltkor szerintem írtam. Akkor tuti nem voltam ketózisban, akkor este volt először, hogy a tesztcsík nem mutatott semmit. Érdekes módon másnap reggel már abban voltam a vizeletteszt szerint. Gyakran előfordul, hogy fogalmam sincs, hogy miért jelez a vizeletteszt máskor meg hogy miért nem jelez.

Kellene egy pontosabb eszköz a méréshez, de képtelen vagyok eldönteni, hogy abban az árkategóriában, amit még bevállalok (20-25000 Ft), melyik lenne ideális. A legjobb azt hisze maz lenne, ha vércukor és ketonszintmérő szúrkálós lenne, de én hülyét kapnék ettől a napi többszöri szúrkálástól és persze az ilyenkészülékhez is folyamatosan kell venni lándzsát meg tesztcsíkot. A leheletből mérőssel meg a vércukorszintet nem tudom nézni, pedig azt is szeretém. 

Valamit elrontok, nem kívántam már a zsírt annyira, nem tudtam annyi időt szánni a kajában felkészülni, mert rengeteget kezdtem dolgozni.

Amikor barátokkal összejövünk kajálni, amikor szülinapozunk és amiatt kell a központban lennem, hogy miért és mit eszek és ezt nagyon nem szeretem. Én magamban tökjól elvagyok ezekkel a dolgokkal, de ha az ember szociális életet él, az egy olyan extra stressz ebből a szempontból, amit én nem tudok nyugodt szívvel megoldani. Nem akarom senkire rátukmálni a szokásaimat, senkit sem akarok meggyőzni, mivel nem ismerem a hosszú távú hatását, így nem merek erről még valódi meggyőződéssel mesélni. Azt tudom átadni, amit magam is olvasok, de abban is rengeteg az ellentmondás, épp ezért próbálok inkább tapasztalatot gyűjteni. 

Végül úgy döntöttem, hogy a saját szülinapomon nem fogom a saját hülyeségemmel traktálni a rokonságot és meg fogom enni azt, ami otthon lesz a kaja, a tortával együtt. Már a versenyzésem idején is sok volt a kajálásommal kapcsolatban a hiszti, akkor inkább nem is mentem haza a szüleimhez, már nem vágyom erre, nem vagyok olyan akaratos és önfejű sem. Nem ér annyit az egész. És egyébként is van értelme bárminek, ami ilyen lelkifurdalást tud okozni? 

Nem akarom halálba zabálni magam, semmiképp, de ezt is egyfajta tesztnek, kísérletnek szánom, hogy megnézzem, hogyan reagálok a szénhidrátra. Eddig lelkiismeretesen tartottam a kaját, egyetlen csalásom sem volt, de nem is volt rá igényem, nekem ez a fajta étkezés megfelel, de úgy érzem, csak addig tudom tartani, amíg ilyen beszűkült a szociális életem és nagyrészt itthon vagyok. A Páromnak főzök, készítek külön köretet, a husikat szereti, élvezi a finom kajákat, ez így simán megoldható. 

Még olvasok a témában, de az tuti, hogy fél évet tartom a ketot, próbálok szembesülni a nehézségekkel, örömökkel és megtalálni a megoldást akár magamban, akár a környezetben, hogy egy tartható, minden szempontból (főleg éhség) megoldást nyújtó verziót találjak az étkezésben. Nem akarom ezt maceraként, nehézségként megélni, bár ebben sok pszichés tényező is van, amin szintén dolgoznom kell. 

A megérzéseim nem csaltak, sok szempontból csalódtam az eredményben és egyelőre nem tiszta, mit rontottam el. Hogy ennyire hatással van az egészre az, hogy visszamentem a konditerembe és esetleg magasabb a vércukrom (valóban többször voltam éhes), vagy hogy stresszesebb lett az életem vagy valamit az új kajákkal rontok el? 

Az eredményt tekintve a 2,8 kg fogyásból 1 kg visszajött, nőtt a zsigeri zsír, (bár az első mérést nem éri el) és bár nőtt az izomtömeg, nőtt a zsírszázalék is és az izomtömeg nem nőtt olyan jelentősen, ahogy vártam. Ez utóbbi volt a legfájóbb része. Azt hozzáteszem, nyilván ez a mérési módszer sem 1000%-os, de még mindig nem tudok jobbat. És kérdés, vajon csináltam-e valamit, ami negatív irányba befolyásolhatta az eredményt? Ráadásul a korábban sérült lábam megint jobban lemaradt izom tekintetében pedig baromira figyeltem a terhelésére és a rehabilitációra. 

 Vasárnap márc 7-én tartjuk otthon a szülinapomat, amikor mindent (is) meg fogok legalább kóstolni és 8-án jöhet az újraindulás. 

Egyébként is azt gondolom, hogy az ember (vagy csak én? :D) egy életmódváltás után hajlamos belekényelmesedni, nem annyira odafigyelni, megengedni magának olyan dolgokat, amiket amúgy nem kéne és ösztönösen a kiskapukat keresi, megkóstol kajákat, amiket nem biztos, hogy kéne és hasonlók, tehát nem árt néha visszatérni az alapokhoz és újraindulni.

Egyébként volt olyan rémálmom, hogy ripszropsz szeletet ettem és néztem ki a fejemből, hogy "dehát ezt nekem tilos" :D :D

És hogy miért érzem még mindig egy remek táplálkozási formának a ketogént? (Annak ellenére hogy egyre többször szembesülök a negatív kritikájával)

• nem puffadok, lapos a hasam, 39 évesen értem el oda, hogy haspólót és topot merek venni, miközben már túlvoltam pár fitnesz versenyen és voltam csontsoványtól ducijuciig minden, de ennyire elégedett magammal még soha
• nekem nagyon könnyű tartani ezt az étrendet, kikapok egy szelet sajtot vagy szalámit a hűtőből, kieszem a húslevesből a fincsi marhalábszárat, a Párom is szívesen eszi a húsokat, sajtokat és fedezi fel velem a konyhai örömöket :D
• a vérképem hibátlan, de majd még ellenőriztetem
•  nem vagyok éhes, zokszó nélkül elviselek sok órányi kaja nélküli állapotot és ez az, ami első körben meggyőző érv volt mellette
• nem gyulladok, szép a bőröm, főleg az arcom volt ratyi régen
• a menstruációm hibátlan (bár gyakorlatilag mindig az volt, ám féltem ,hogy ettől majd megborul)
• eleinte folyton fáztam, az elmúlt
• eleinte nem ment a futás (6 hétig!!!), már megyeget, de nagy elvárásaim amúg ynincsenek, nem vagyok élsportoló, nekem az is jó ha gyalogolok, csak mozogjak
• rengeteget tanultam a keto által nemcsak magamról de a biológiáról, a táplálkozásról úgy általában, sok új info került a közelembe, mint pl a deutériummal kapcsolatos dolgok, az inzulin index stb.
• megint csodás flow élményeim voltak a súlyzós edzésben bár ez inkább a karanténnek köszönhető, de végre újra vártam az edzést és újra úgy élvezem mintha a játszótérre mehetnék ki gyerekként
  
  

Rengeteg az ismeret és tudás, ami még mindig felfedezésre vár.

Minden info forrás megbízható?

Olcsó vagy drága?

Vérkép - jó vagy mégsem?

Mivel mérjek?